2020, állatok, blog, Elgondolkodtató, Élmények, Fertő-táj, gyurgyalag, , Vándormadarak

Találkozás a gyurgyalagokkal

Szokásos reggeli futás közben találkoztam idén először a gyurgyalagokkal! Az erdősáv megszakadt egy fiatal erdőtelepítéssel. Sütött a nap, kéklett az ég, a seregélyek repkedtek élelemmel a csőrükben – viszik a kicsiknek!

Egyszer csak látom, hogy előttem egy őzbak megy át a nyiladékon és megáll…megálltam…figyeltük egymást…először nem félt, majd egy picit nekiiramodott…pár méteren belül ismét megállt, mintha csak azt mondta volna magának: „nyugi öcsi! nincs gáz. ez csak egy futó ’simabőrű'“ Majd szépen nyugodtan besétált az erdősávba…

Kb. 50 méterre lehettem tőle, csodálatos volt! Talán ez volt, az ami leállított…Talán egy találkozásra akart lelassítani:„hahó mindjárt itt vannak!“ Felnéztem….

Igen, ott voltak, repkedtek felettem a gyurgyalagok csodás színes pompájukban! Talán csak 6 méterre lehettek felettem – épp reggeliztek! Gondolom, megéheztek a tegnapi hosszú esős nap után.

Először seregélyekkel repültek, oda-vissza a nyitott rét (erdőtelepítés) és az erdősáv között…némely felült egy – egy vadgesztenyefára és csak nézte a többieket. Vagy ő is csak hálát adott:„végre! étel“ Persze én másért adtam hálát….és kitört belőlem:„Sziasztok!!“ És mintha csak hallották volna, visszarepültek fölém, hogy ők is üdvözöljenek. Láttam, ahogy lefordította fejét, hogy megnézze, ki kiabál itt?! 🙂 Sokan voltak, talán voltak 15-en vagy akár 20-an! Olyan gyorsan történt minden!

Én ott csak álltam, futástól lihegve, izzadtan; még a szél is fújt…. én csak ámultam. Szívem hevesen kalapált, de már nem a futástól… hanem a boldogságtól!

….és ők, mint a „széllovasok“ tennék a kedvező léghullámokat meglovagolva, néha torpedó formájú testűkkel süvítettek el felettem a szélben…

Fantasztikusan tudnak lavírozni a szélben, ők erre születtek! Több métert is összecsukott szárnnyal repültek, némelyik a farkát jól láthatóan elfordítva irányt váltott…fantasztikus akrobaták, ezt el kell ismernünk!

Meg kell értenünk; ők csak akkor élnek, ha az apró láthatatlan és látható elemek összhangban vannak! Ezért fontos a személyes és a szervezett (állami) természetvédelem.Ezeket a madarakat, főleg az élőhelyük elvesztése veszélyezteti. Illetve az élelmük csökkenése, a mi mezőgazdasági rovarirtó szereinknek „köszönhetően“.

Mindannyiunk tehet értük valamit! Nézzétek meg a hegykői példát. Megbeszéltem a Szigethi István Polgármester Úrral anno 2016-ban, hogy azt a nem – védett (!), nem használt homokfalat ne bolygassák! Meghallgatásra talált kérésem, amiért máig hálás vagyok. Kora tavasszal még a gallyakat is levágatta, hogy a ragadozók pl. nyest vagy siklófélék, ne tudják felfalni a fiókákat.

Mi is tehetünk értük valamit: pl. ha otthont szeretnénk teremteni, keressünk alternatívákat; vegyünk már egy felépült házat, amit felújíthatunk, vagy könnyűszerkezetes házat stb. , amihez már nem kell annyi homok. Lehetne folytatni a sort 🙂

Üzenem a méhészeknek: ne féltsék a méhecskéiket! A gyurgyalag csakis kizárólag, akkor fogyaszt méhet, ha sokáig nem talál élelmet – ez főleg hűvös időben fordulhat elő. Tehát legyünk okosabbak, mi emberek és ne engedjük ki a méheket, amikor hűvösre fordul az idő.Jelzem: az odúk „bedugaszolása“ bűncselekmény! Bővebben az MME oldalán a gyurgyalagról itt olvashatsz.

Mondhatná egy „szuper-zöld“ elme, hogy hiszen a gyurgyalagok megeszik a rovarokat (mai napra levetítve: nem rég kikelt rovarokat, lepkéket, szitakötőket)! Én találkoztam már ilyennel. Lássuk be, a halál az élettel kezdődik / folytatódik.

Ez az élet, a természet rendje. Értelmet nyerni a létezésünkben. Minden egyszer felvirágzik, maggá válik és lehull ….elpusztul, de kifejlődik belőle egy fa, vagy egy virág. Vagy akár mondhatnánk a rovarokat is. Egy egész télen át szunnyadnak gubóikban a földben, bábjaikban valahol egy védett helyen vagy éppenséggel, mint a szitakötők a vízben lárva formájában akár 3 évig is folyamatosan fejlődve….és talán több órába is telik, hogy felpumpálja a szárnyát, hogy repülni tudjon és talán talált is egy párt, akivel párosodhat…És, hogy folytatódott ma a történet?

Ma reggel is feljött a nap – eső után – és ma is kirepült… És jött a gyurgyalag, elkapta. Ennyi volt. Ennyi volt?Biztos?

A gyurgyalag több ezer kilométert repült Afrikából egészen idáig, hogy visszarepüljön a homokfalba, ahol ő is kikelt, ahol majd választottjával egy majdnem 3 méter mély üreget kivájjon, udvaroljon, tojásokat rakjon és felnevelje a fiókákat!

A csőrére visszatérve: lássuk be, nem éppen építkezésre találták ki! Mindeközben egy hónapig folyamatosan udvarol, viszi a tojónak a szebbnél szebb, és nagyobbnál nagyobb falatokat. Van mit tanulni tőlük, igaz?! Majd ha a tojó beadja a derekát, lerakja tojásait, és kotlik rajtuk majdnem ismét egy hónapot és mire kikelnek a kicsik már július van! Csupán az augusztus áll rendelkezésére a párnak, hogy gyorsan felnevelje fiókáit augusztus végére, hogy el tudjon repülni velük ismét Afrikába.

Hálás vagyok ezért a találkozásért! És ha valaki azt gondolná, hogy olyan ritkán látok itt a Fertő-tájon gyurgyalagot és ezért érint meg ennyire, az téved! A Fertő-tájon és a Hanságban gyakran látni ezt a madarat!

Azért lelkesedem, mert MINDEN alkalom egy AJÁNDÉK, amiért hálát adhatunk! Én, ma, ezért a találkozásért adok hálát! SDG

Kívánom Neked, kedves Olvasó, hogy átélj minden nap valami apró csodát, amit a természet ad nekünk! Ezért, hát járj hát minden nap „nyitott szemmel és nyitott szívvel!“

A természet nem ismer határokat!

Szeretettel: Tislér Diána

természetvédelmi mérnök és túravezető határon innen és túl

ui.: Hamarosan megmutatom egy túra során ezt a csodás madarat neked, nektek:)